Tudomány-Technika

Achzarit

Az Achzarit (Kegyetlen nő) 1988-ban lépett szolgálatba az izraeli szárazföldi erőknél. Az arabokkal vívott háborúk során igen sok T54/55-ös tank jutott a zsidók kezére, szinte sértetlenül. Kézenfekvő ötlet volt, hogy ezeket valamilyen formában újrahasznosítsák, így született ez a lövészszállító. A tornyot és a gyenge motort eltávolították, az alvázat megerősítették, és kialakították a lövészkatonák szállítására alkalmas belső teret, valamint az érdekes küllemű deszantajtót.

A katonai terminológia szerint a legjobb katona, az akna. Sohasem alszik, bármikor bevetésre kész, és nem ismer könyörületet.

Az aknák közül a legnagyobb harci potenciált az úgynevezett ugróaknák családja képviseli, melyek eredete 1935-ig nyúlik vissza.

Az S-aknával (Schrapnellmine), közismertebb nevén Bouncing Betty (Ugró Betti), először az Utah partszakaszon találkozhattak az Európa földjére lépő szövetséges erők 1944-ben.

Ma már lehet az USA-ban sok jó termékeket kapni, mint a Pick szalámi, Gyulai kolbász, Tokaji Aszu, (csak nem tudom ki - 'nakik' - nyúlja le az árát a termelője helyett) s termelik itt is a jó magyar sárga paprikát a kaliforniai mezőkön, de ilyet még nem látott a magyarok Istene. Itt az amerikai fokos!

A Cold Steel nevű vállalkozás egy erősen a pengéjük minőségére és hatékonyságára vigyázó, becsületes fehér cég a kaliforniai Ventura városában, úgy tíz percre a strandtól. Legtöbb terméküket ott helyben gyártják, tehát akad még amerikai termék, ami sokak számára hihetetlen a sok kínai selejt közt. A nevük hideg acélt jelent. Amit nem a venturai műhelyben gyártanak, azt egy japán speciális acélokkal foglalkozó megbízatásból gyártó cég, mint például a Kashó készít.

A XX. század első nagy háborújában debütáló fegyverről talán kevesen tudják, hogy magyar feltaláló nevéhez köthető.

Szakáts Gábor Makón született, 1893. március 17-én, jómódú gazdálkodók gyermekeként.

Kilenc éves korában már faszénnel működő gőzgépet fabrikált tanyájukon, a környezetében élőket rendre elvarázsolta határozottságával, talpraesettségével, ezért apja nem is erőltette a paraszti élet folytatását fia számára. A gimnáziumi évek után műszaki egyetemre járt, az egyetem mellett egy másik, szintén gépészettel foglalkozó iskolát is elvégzett.

A VSS Vintorez (Cérnanyeső) fejlesztése a nyolcvanas években kezdődött, ám a sorozatgyártás és rendszeresítése csak 1994-ben indult meg. A VSS-t (vintovka sznajperszkaja specilnaja = különleges mesterlövész puska) elsősorban a belügyi erők (FSB, MVD), és a Specnaz alakulatai igényelték meg, az általuk addig használt, ám a modern kor követelményeinek már nem megfelelő, hangtompítós AK-47, AKM, és a Stechkin APS különleges rendeltetésű pisztoly leváltására.

Az „Aréna” rendszer

A Drozd-2 sikerén felbuzdulva, a KBP tervezőiroda a kilencvenes évek közepére elkészítette az addigi leghatékonyabb, a Drozd-2 képességeit is messze túlszárnyaló aktív védelmi rendszert, melyet Aréna névre kereszteltek.

Előző írásunkban a Drozd 1030M aktív védelmi rendszert mutattuk be, ezen cikk a továbbfejlesztett változattal, a Drozd 2-vel, és a Shtora 1 rendszerekkel foglalkozik.

A Drozd 2 elődjéhez képest több módosításon is átesett, a rendszer alkotó elemei egyszerűbbek, mégis hatékonyabbak lettek, mint az elődtípus esetében.

A második világháború után a kézi páncéltörő fegyverek fejlesztése, tömeggyártása vagy rendszerbe állítása alapvető kérdés lett minden hadsereg számára, amely a tankelhárítást már rajszinten szerette volna megoldani.

Mivel a Szovjetunió és a Keleti-blokk iszonyat mennyiségű páncélossal rendelkezett, a NATO-ban minden gyalogos katona megkapta a kiképzést a „páncélököl” kezelésére, valamint a NATO hadseregein belül mindegyik szakasz rendelkezett legalább egy, vállról indítható páncéltörő fegyverrel.

Az orosz páncéltörő rendszerek fejlesztésének lendülete csak nem akar megtörni, szerencsére. Egy, a nagy nyilvánosság előtt kevésbé ismert, ám annál életrevalóbb megoldásként a KBM mérnökei létrehozták a Krizantém névre hallgató, tankok és repülő célok ellen is alkalmazható rakétarendszert.

Alvázként a BMP-3-ast választották, melyben a kétfős kezelőszemélyzet – harcjármű vezető, és a parancsnok, aki irányzó is egyben – foglal helyet a homlokpáncél mögött, egymás mellett.

A Tulai fegyvergyárban 1978-ra elkészítették az AK gépkarabély harcászati értékét jelentősen növelő, cső alatti gránátvető szerkezetet. A gránátvető a GP-25 Kosztyor (Tábortűz) nevet kapta.

A vetőcső az AK 74 SU kivételével bármelyik szovjet tervezésű Kalasnyikov gépkarabélyra felszerelhető. A fegyver töltése szokatlan módon, a csőtorkolat felől történik. Miután a lövedéket kattanásig betolják, az rögzítésre kerül egy fixátor segítségével, ami kapcsolatban van egy, az elsütőbillentyűt kiiktató karral.