Tudomány-Technika

Az Interfax hírügynökség megbízható forrásból úgy értesült, hogy Oroszországban elkezdték kifejleszteni a romboló hadihajó-típusok új generációját. Az új romboló nagyon sokoldalú lesz és egy sor modern rakétával is felszerelik. A hadihajó képes lesz támadást indítani a szárazföldi, légi és vízalatti célpontok ellen is. A romboló fedélzetén légvédelmi rendszer is működik majd, kis, közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rakétákkal együtt.

BTR-90

A Varsói Szerződés és a Szovjetunió megszűntével, az orosz fegyvergyárak elveszítették addigi biztos megélhetésüket, hiszen a volt csatlósok és tagállamok közül sokan a nyugat, illetve a NATO felé kezdtek kacsingatni. Így az orosz fegyvergyárak kénytelenek voltak szembenézni a legkönyörtelenebb kritikussal, a nyitott piaccal.

BTR-80

Sorozatunkban a nyolcvanas típusnak, és annak modifikációiról az előző részekhez képest kissé nagyobb lélegzetvételű cikket szántam, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a típus a Magyar Honvédségnél is rendszerben van, így olvasóink közül jó néhányan e cikk segítségével feleleveníthetik a típushoz kötődő emlékeiket.

BTR-70

A hetvenes évek végén kezdték gyártani a BTR-60 utódjának szánt 70-es modellt. A BTR-60 volt a gumikerekes lövészszállítók kiindulási alapja, ezért elég sok gyermekbetegséggel küszködött, amiket az évek során különböző fejlesztési programokkal igyekeztek orvosolni, több-kevesebb sikerrel. Mivel az elődtípus hosszú ideig volt szolgálatban, a rendszeresítő alakulatoktól rengeteg ötlet érkezett a mérnökökhöz, akik ezen ötleteket alapul véve és a kor követelményeinek megfelelni akarván, újra a tervezőasztalhoz ültek.

BTR-60

A legelső 8 X 8-as kerékképletű, gumikerekes lövészszállítóként debütált a szovjet hadseregnél 1961-ben. A Varsói Szerződés tagállamaiban szép karriert futott be, de rendszeresítette Finnország is. Fejlesztése nem volt zökkenőmentes, lévén családjának legelső képviselője, így nem volt tapasztalatuk a mérnököknek e fegyvernem köré kapcsolódó igények, elvárások teljesítésében.

A PKP könnyűgéppuska

A PKM géppuska több évtizede szolgálja rendületlenül az őt használó katonákat, ám mint minden egyéb dolog esetében, a PKM felett is kezd eljárni az idő. A Szovjetunió – később Oroszország – Afganisztáni, és Csecsenföldi háborús tapasztalatai alapján került kifejlesztésre a PKP géppuska. Géppuskáknál teljesen szokatlan megoldásként a fegyver csövét fixre építették, tehát nem cserélhető. A cső egy különleges ötvözetből készül, ami miatt a fegyver tömege a PKM típushoz képest kissé megnőtt (90 dekát hízott, így 8,5 kilót nyom), de sokkal kevésbé melegszik.

A sörétes puska használata többcélú, de leginkább a vadászat területén alkalmazzák apró vadra. Emellett lőszertől függően nagy vadakra is eredményesen alkalmazhatjuk, de a távolság itt döntő szereppel bír, mert nagytestű prédánkat 100m-en belülre kell cserkésznünk. Sebzés vagy hibás lövés esetén, egy-két agresszívabb vadnak még esélyt adunk az ellentámadásra. Persze ez inkább az afrikai, vagy országunkban már nem található vadakra vonatkozik inkább, mint pl. medve, vagy hasonló ragadozók, de ne becsüljük alá a sebzett vaddisznót se.

Hadászati, rendfenntartói és területvédelmi szerepkőrben is bevethető.

Területvédelemre használták régebbi időkben a csőszök, halőr, vadőr, mezőőr és még több fegyveres területvédő, mert nagyobb távolságból (30m felett) már nem igen okozott komoly sérüléseket az apró szemű sörét vagy a sótöltet, de megállította a betolakodót vagy megsértette úgy, hogy élete végéig emlékezetes maradt neki aznapi tevékenysége.

A világ jelentősebb haderői az elmúlt 8-10 év során különösen nagy figyelmet fordítottak a pilótanélküli repülőgépek fejlesztésének és gyártásának, továbbá a hozzá köthető infrastruktúra, valamint a bevetések során alkalmazandó harceljárások fejlesztésére. De mire is jók ezek az eszközök? A műholdas megfigyelés igen komplex dolog, nagy technikai apparátust és jó néhány ember összehangolt munkáját igényli, ráadásul mire a harcoló csapathoz eljut a kért információ, már lehet, hogy nem is aktuális.

A képen látható RPG-29-es (Vámpír) típus 1989-ben lépett szolgálatba a szovjet hadseregnél.

A vetőcső többször használatos, rakétaindítás után pillanatok alatt újratölthető. Éjjellátó irányzékkal is felszerelték, így kiküszöbölve e fegyvernem addigi súlyos hiányosságát.

A Mi-28-as harci helikoptert már a 70’-es évek elején elkezdték fejleszteni – párhuzamosan a Mi-24-es típussal – ugyanis az akkori katonai doktrínák szerint a nagy tűzerő és csapatszállító képesség lesz a domináns a jövő harcterein. Ezt a mérnökök nem így gondolták, ennek köszönhető, hogy egy időben a 24-es típussal, megszületett (igaz csak papíron) a 28-as típus.