A magyar ember jellemzője, hogy általános búskomorságban van, de ez már így megy több mint száz éve, vagy talán több évszázada. Szomorúak, fájdalmasak verseink, ódáink, lásd két legnagyobb nemzeti dalunkat, a Szózatot és a Himnuszt. A lélek érzéseinek, legbelsőbb gondolatainknak dallamai ezek a szomorú kinyilatkoztatások – ha bor és a sör szabadon folyik, akkor a mulatság is szomorúvá válik, magába süllyed, roskad a magyar, és nem vidám kacagás, hanem könnyhullatás a vége. Sírva vígad a magyar.
I. rész. (2009 augusztusa) 
