Publicisztika

Alábbiakban ismertetjük az új népmozgalom viszonyát azon népcsoportból származó emberekhez, melyek az anyanemzetbe és a magyar társadalomba képtelenek voltak a többi nemzetiséghez hasonlóan beilleszkedni. Az értekezés elsősorban a zsidókra koncentrál, mivel a zsidókérdés társadalmi szinten is égetőbb, mint a mesterségesen felszított cigánykérdés. (Megjegyezzük, hogy bizonyos szinten az antiszemitizmus is mesterségesen irányított.) Minden más nemzetiség az anyanemzettel teljes harmóniában él, így a mozgalomnak velük szemben semmilyen kikötése nincs.

Pontosan mit is ünneplünk Március 15-én? Ezt a kérdést már sokan, sokszor feltették maguknak hazafias körökben. A magunk részéről nyugodtan kijelenthetjük: Március 15. egy szimbolikus dátum, szimbolikus kezdete valaminek, egy folyamatnak, amely végül a dicsőséges szabadságharcba torkollott. Tehát: mi – amikor 1848. március 15-ről van szó – nem önmagára az 1848. március 15-i eseményekre gondolunk, hanem az azt követő szabadságharcra, amelynek során (1849 tavaszára) móresre tanítottuk Európa – és az akkori világ – egyik legerősebb hadseregét, az osztrák császári hadsereget.

Bevezető:

Szerkesztőségünkhöz több levelet kaptunk már, hogy fejtsük ki a szavazásokkal szembeni fenntartásainkat. Nem értik meg, hogy nem önmagában a szavazás rendszerével van bajunk. A mi problémánk maga a rendszer.

Mi a rendszer? Az a sátáni elgondoláson, a kapitalizmuson és bolsevizmuson kinevelt élettelen liberalista rendszer, amely elvet minden szépet és jót, dicsőít mindent ami sátáni.

Szálasi Ferenc reálisan látta, hogy a háború végeztével a talmudi gyűlöletből táplálkozó ellenségei nem fogják megkímélni sem az ő, sem közvetlen híveinek életét. Az igazságszolgáltatás paródiájának betetőzéseként a halálos ítélet kihirdetésére 1946. márc. 1-én sor is került. Jellemző a Vérbíróság gyakorlatára, hogy a halálos ítéleten belül is kötélre ítélték Szálasit és társait, ugyanis az akkoriban dívó kivégzési módok – golyó és kötél- közül ez volt a fájdalmasabb és megalázóbb.

Egyre többen gondolják úgy, hogy az „egy ember – egy szavazat” elv, és az erre építő demokrácia államépítésre alkalmatlan, bukott elképzelés. A felvetődő megoldási javaslatok különböző feltételekhez kötnék a szavazati jogot (végzettség, munkahely), érdemi alapú demokráciát javasolva.

Az MNA eszmei alapjai, mely az államvezetés és a hatalmi struktúra ismertetésére is kiterjed, nem hozható nyilvánosságra. Az érdeklődés viszont valóban nagy az ilyen jellegű információ megismerése irányában, ezért nagy vonalakban, közismertté tesszük az alaptételeket. Több esetben hivatkozva a KÓDEX-ben már ismertetett tételekre, melyek a honlapunkon olvashatóak.

A tegnapi nap folyamán a liberalizmus ismét bizonyította hazug mivoltát, megmutatta, hogy miképpen kell értelmeznünk dogmáit. Mert hát gyülekezési jog akkor van csak, amikor buzeránsoknak kell fényes nappal vonulniuk a belváros szívében, szólásszabadság pedig kizárólag abban az esetben, amikor Istent, hazánkat, nemzetünket, és annak nagyjait becsmérlik. De amikor igyekszünk az igazságot kimondani, főleg olyan kérdésekben, amelyek a mai bukó rend alapjait képezik, e rendszer, a liberalizmus felfedi igazi arcát.

Azzal, hogy törvények által igyekeznek az igazságot elnyomni, a holokauszt tagadását tiltani, maguk mondják ki hazugságuk felett az ítéletet.

Közeledik a választás napja, országgyűlési képviselőket kellene választania a magyarságnak. Leadja a szavazatát a több diplomás, magyar tudatú professzor, és az árokban részegen fetrengő cigány is (ha épp járóképes). Mindkettőjük szavazata ugyan annyit ér. Mivel több a részeges cigány és lumpen, ezért a professzor ne is menjen el szavazni, mert kisebbségbe kerül az általa jónak tartott irányzat. De nem a professzorok és a részeges lumpenek döntenek az ország sorsáról, hanem a "tömeg", a megvezetett sokaság. Ők a döntő többség.