Kiemelt írások

Az idő múlásával változik sok minden. Az örök, nagy igazságok tovább élnek, de alkalmazásukat mindig a megváltozott körülmények szabják meg. Akik nem veszik figyelembe a változásokat, azok nem csak maradiaknak, jobb esetben fundamentalistáknak minősülhetnek, hanem hatáskörük is beszűkül, és elvesztik a kapcsolataikat az őket körül vevő világgal. Így van ez a világnézetekkel is. Az életképtelenné vált eszmeiségek kialakulásuk idején nagyon is életképesnek bizonyultak, különben ma nem tudnánk róluk semmit. A változó világ új törvényeit nem akarták elfogadni, vagy ha mégis megértették a változás szükségszerűségét, nem hajtották végre időben a kellő módosításokat a rendszerükön belül. Féltek a következményektől, mert a módosítások sok nehéz kérdést vethetnek fel, és fájdalmas megrázkódtatásokkal járhatnak. Ha viszont időben felismerve a korparancsot, szinte megelőző műveletként megtörténnek a kellő módosítások, a további fejlődés biztosított - különösebb áldozatok nélkül is.

Az Egységes Magyarország Mozgalom megtagadja a választásokon való részvételt, és erre szólítja fel híveit is. A részvétellel elfogadjuk a nemzetgyilkos hatalom játékszabályait, legitimáljuk a rendszert, segítjük annak továbbélését. A szavazóknak a választások után egyetlen szavuk sem lehet, hisz a részvétellel elfogadták a játékszabályokat, kötelesek tudomásul venni az eredményt. Közreműködésükkel részeseivé váltak a további elnyomásnak, mely lassan terrorisztikus jelleget fog ölteni.

Március 8-án a nőket ünneplik világszerte. Ezt a napot így is hívják: Nemzetközi Nőnap. Mi ezt a napot nem tartjuk ünnepnapnak és nem is ünnepeljük meg.

Egy részről, semmit sem ünneplünk azért, mert van. Teljesen lényegtelen, hogy az Isten mit adott egy ember lába közé. Attól még lehet természetellenes fajtalankodó (homokos), aberrált, deviáns, vagy bármi. Tehát a puszta lét nem ünnepelni való. Csak akkor válik azzá, mikor Isteni küldetését teljesíti. Másrészről a lány, vagy hölgy akkor válik nővé mikor feleség lesz, és akkor teljesíti Isten által elrendelt küldetését, mikor anyává válik.

A Magyar Nemzeti Arcvonal vezetői valamikor a ’90-es évek közepe táján a Budai Várban sétálgattak egy öreg veterán, Vojt Rezső (Rudi, hajdani SS-katona, az MNA-per VI. rendű vádlottja) társaságában. Nem volt még Becsület Napja, nem volt még közismert dátum 1945. február 11., este 8 óra. Csak egy elhallgatott hősi fejezet a történelemben. Az Arcvonal vezetői a történelmi időkről beszélgettek a véráztatta köveken járkálva. Arról, hogy a háború végén volt itt valami… „Ott voltam” – szólalt meg mögöttük az öreg veterán bajtárs. Ekkor született meg a Becsület Napja.

Az egység és együttműködés szellemében az MNA egy vidéki csoportjának kiképzői harcászati foglalkozást tartottak a Pax Hungarica Mozgalom néhány tagjának, ahol elsajátították a kiscsoportos harcászat alapjait. Egyre többen ismerik fel, hogy a jövőt nem a számítógép mögül, de nem is a könyvespolcok közül lehet majd megváltoztatni. Számunkra – hungaristák - számára eddig is világos volt, hogy ebben a demokratikusnak hazudott rendszerben parlamentáris úton igazi változás nem képzelhető el.

Az elmúlt időszakban rengeteg emberrel beszélgettem és mivel kicsit rosszabbra fordult az időjárás, több időm maradt olvasásra, vagy a gép előtt különböző nemzeti portálok böngészésére. Így vontam le következtetéseimet és szántam rá magam néhány gondolat leírásához.

A magukat hungaristának valló emberek és szervezetek kezdik jól látni és megérteni a dolgok miértjeit. Kezdik látni az új idők új kihívásait, csak valahogy úgy érzem nincsenek tisztában, hogy ezen dolgok mellé kiforrott eszmére és tiszta, egyértelmű válaszokra van szükség, mind politikai és társadalmi szinten egyaránt, ezekhez a válaszokhoz kell egyértelműen leszögeznünk, hogy mi a Mi Hungarizmusunk!

Gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik a számunkra teljesen egyértelmű kérdésekhez a legnagyobb naivitással állnak hozzá, vagy merőben ütközik a véleményünk. Nem rossz szándékú emberekről van szó, ellenségeink véleményére a legkevésbé sem adunk. Ahogy a szóban forgó naivák, ellentétes meglátásokat képviselő emberekére sem. Az ő véleményük számunkra teljesen lényegtelen. Írásaink többnyire nem nekik szólnak, aki minket olvas, jó, ha van némi – nézeteinkhez közelítő – világlátása.

Ezeknek az embereknek a győzködését teljesen meddő munkának tartjuk, erre energiát pazarolni felesleges, és azt már az idő sem engedi. Felesleges egyrészt, mert a tömegeket észérvekkel meggyőzni nem lehet. És felesleges, mert aki manapság nem lát ki a rózsaszín álomvilágból, vagy hibás végkövetkeztetésekre jut, azt csak a saját traumatikus megtapasztalása térítheti majd észre.

A közelmúltban a Jobbik megváltoztatta az alapszabályát, melyben a tagságot kizáró okok között szerepel a korábbi MSZP, SZDSZ vagy MDF tagság, de kikerült közülük a hajdani MSZMP-ben való tagság. A változás élénk nemtetszést váltott ki nemzeti körökben. Csakúgy a Magyarok Szövetsége vezetőjének azon kijelentése, miszerint soraikban baloldali emberek is vannak.

Közöltünk már több válaszlevelet, írást baloldali olvasóink leveleire, melyben a múlt rendszerhez való viszonyukról beszélnek, kiemelve az általuk abból az időből értékesnek számító dolgokat, és megjegyezve egy fontos körülményt: az akkori közösségi életnek, az emberek munkakedvének nem sok köze volt a kommunizmushoz, nem ideológiai alapokon állt. Ezen olvasóink az elvileg ellentétes oldalon való elhelyezkedés (ez a berögződés egyébként egy baromság, ahogy azt lejjebb elemezzük) ellenére egyebek mellett pozitívumként említették, hogy oldalunkon nem találkoztak a más nemzeti médiumokban megszokott köpködéssel és sárdobálással.