Hit-Élet

„És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”(JelenésekKönyve, 20,4)

Már sokak számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a kapitalizmus (demokrácia) és a bolsevizmus (kommunizmus) ugyanannak a sátáni rendszernek két megnyilvánulása, a fenevad két szarva, csak a külsőségek mások.

Gyakori és jogos panasz, hogy a papság nem lép fel elég határozottan a liberális erkölcspusztítás ellen, azon „szép új világ” csábításaival szemben, amit a globalizmus, az EU képvisel. Tény, hogy nagyon kevés pap kiált egyértelműen nemet az abortuszra, a homoszexualitásra, az elválásra, az élettársi kapcsolatok elfogadtatására, a „nyílt házasságra”, hogy nem óvják híveiket a lelki nyomorékokat népszerűsítő tévé erkölcsi fertőzéséről, vagy a liberális iskolák nyújtotta erkölcsi nihilizmustól.
Félreértés ne essék: senki sem várhatja el egy paptól, hogy orvosi, pénzügyi, gazdasági szakember legyen! Azt azonban igen, hogy a hit és erkölcs őre legyen, hogy foggal-körömmel védje a Krisztus által rájuk bízott nyájat az erkölcsi fertőzéstől.

Cikkeink, írásaink nyomán megindult pozitív változásoknak kimondottan örülni tudunk. A magyarság hitéletét tekintve is sikerült komoly változásokat előidézni: úgy tűnik, hogy végre sikerült előidézni azt a pozitív irányú változást, amelyet olyan régóta vár a keresztény ember, nem csak ebben az országban, de másutt is.

Azt láthatjuk, hogy előtérbe kerültek olyan kényes kérdések, amelyekről eddig nem illett beszélni. Nem volt senki, aki felvesse őket. Ez nem más, mint az egyházakat átszövő szabadkőműves, zsidó, gazdasági befolyás, amely ellen joggal kell felemelnünk szavunkat, és kimondani: ez nem maradhat így tovább.

A karácsonyi ünnepkör kezdetén nagyon szép írások jelentek meg a Karácsony - Kerecseny ünnepünkről, melyekben kitértek az évkör ünnepeinek megülésének fontosságára. Fontosnak gondolom, hogy a megkezdett sort ne szakítsuk meg és folytassuk a naptár mentén hagyományaink bemutatását. A soron következő ünnep vízkereszt ünnepe.

Január 6-án tartja a nyugati kereszténység – főleg a katolikus egyház – a vízkereszt, más néven a három királyok, vagy megint más néven a napkeleti bölcsek ünnepét, amely az egyik katolikus főünnep.

APRÓSZENTEK December 28. +Betlehem Kr. e. 7--6.

Azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában.

A rómaiak Kr. e. 43-ban ültették a fejedelmi székbe az idegen, idúmeus származású Heródest, akinek a történelem a Nagy jelzőt ajándékozta. Mi elismerő megbecsülést hallunk e jelzőben, a kortársak számára azonban csak annyit jelentett, hogy ,,az idősebb'' Heródes. Akik ismerték, meglehetősen rossz véleménnyel voltak róla, mert ravaszsággal, vesztegetésekkel, szónoki ügyességgel és erőszakkal szerezte hatalmát. Mindezek következtében Kr. e. 40-ben a rómaiak kegyéből királyi címet kapott, de azt mondták róla, hogy ,,úgy került trónra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya''. S ez a vélemény nem a rosszindulat szülötte volt!

A Sátán mindig megpróbálja magát a világosság angyalának átváltoztatni, természetesen az Igazság követőit pedig bűnökkel vádolni. Ma a zsidóság minden olyan bűnt tagad, amelyik hozzá kapcsolódik, és mindezeket a bűnöket másra akarja kenni. Ebbe nap mint nap belebotlunk. Figyeljük meg, mi történt Krisztus halála után: amikor az Apostolok Cselekedeteiben olvasható módon tagadni kezdték, hogy bármi közük lenne Krisztus halálához, de természetesen az apostoloknak megtiltották, hogy erről vagy Krisztus bármilyen tanításáról beszéljenek. Amikor pedig az apostolok ennek a kérésnek nem tettek eleget, akkor a zsidó vezetők üldözni kezdték, majd pedig megölni őket. Utána az egész kezdődött előröl. Tagadták, hogy bármi közük lenne az apostolok és a keresztények üldözéséhez, megtiltották, hogy az ezzel kapcsolatos híreket terjesszék, majd elkezdték öldösni őket. A római birodalomban történt minden keresztényüldözés a zsidóságnak tudható be: történetírók megjegyzik, hogy élen jártak a keresztények rágalmazásában és befeketítésében.

Karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük, amelynek a lényege és tartalma, fontossága számunkra még mindig az a tanítás, amit János hagyott ránk az evangéliumban még évekkel ezelőtt:

„1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.

Katolikus körökben Prohászka Ottokárt napjainkban is tisztelik és becsülik – mondhatni két táborra osztható a mai katolikus egyházvezetés is, vagyis azokra, akik elismerik Prohászka szellemi nagyságát, és azokra, akik nem ismerik el, illetve támadják nyíltan vállalt zsidóellenessége (lényegében liberalizmus és a zsidó nagytőke-ellenessége) miatt. Az egyházba beépült, vagy ideológiailag-gazdaságilag, esetleg származásilag a zsidósághoz köthető személyek, szabadkőművesek könnyen felismerhetők Prohászka-ellenes megnyilvánulásaikról, vagy arról, hogy Prohászkának a nemzeti-keresztény önvédelemről alkotott nézeteit elhallgatják, kritizálják, vagy bocsánatot kérnek miatta.

Ünnepe: a világegyházban május 14., a magyar naptárban február 24.

Ha a tizenkét tanítványról beszélünk, akik nyilvános működésének éveiben a legközelebb álltak Jézushoz, nem lehet szó nélkül elmenni az áruló Júdás mellett, kinek személye a keresztény gondolkodás és teológia számára minden időben nehezen föloldható botrány volt. Bár egyfajta üdvösségtörténeti beállítottságú teológia szerint Júdás nem tett semmi mást, csak amit az isteni megváltó szándék megengedett, a keresztény hagyomány gonosz és kétségbeesett véget tulajdonított neki. Máté evangéliuma szerint (27,5) fölakasztotta magát. Az Apostolok Cselekedetei szerint Péter ezt mondta: ,,amikor lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei'' (1,18). Dante a Caesar-gyilkos Brutusszal és Cassiusszal együtt a pokol legmélyére helyezte, az ördög három szájának egyikébe (Pokol 34,55 sk.).

Vannak egyes „egyházi” vezetők, akik gondoskodnak arról, hogy a decemberi hónap se múljon el anélkül, hogy a keresztények kárára valami ne történjen.

A vasárnapi rádióműsorban a püspök az adventben is az ószövetséget idézi és magyarázza. Érdekes módon héber és görög szavakkal is, ami akár pozitív is lehetne, de sajnos nem az. A görög szó nem tudjuk, hogy miért jön a héber szöveghez, amikor annak más a jelentése? Az is nehezen érthető, hogy a keresztény templomokban, ahol még az újszövetség sem kerül maradéktalanul felolvasásra, miért kell ószövetségi írásokat felolvasni? És utoljára: miért kell két-három mondatot hosszú percekig magyarázni, amikor egy egész fejezetet fel lehetne olvasni? Ugyan a rádióműsor rövidsége még ezt indokolná, de sajnos templomokban is ez a gyakorlat.