Archívum

A magukat népi-nemzetiként, vagy a harmadik út követőiként meghatározó hazai csoportosulások előszeretettel hivatkoznak az 1943-as ún. "szárszói konferenciára", ahol úgymond lefektették a magyar út követendő irányelveit. Néhányan már odáig mennek, hogy nyugodt lelkiismerettel kijelentik: "a nyugati világ a második világháború lezárását megelőző esztendőben kegyetlen és lehetetlen választásra kényszerítette a magyarságot. Két totális diktatúra között, mindkettő ellenére kellett volna megtaláljuk a magunk útját, a magyar utat. Mi ezt 1943-ban Balatonszárszón megtaláltuk, de a nagyhatalmak nem engedték, hogy a magunk útját járjuk."

Egy nyájas, finom arcú úr porszívókat, rádiót, írógépet és magnót akart eladni a Bizományi Áruház egyik felvevő fiókjában. Valamennyi kitűnő állapotban volt, összesen 12 ezer forintot ért; csupán a magnóval volt egy kis differencia... Egy pillanatra beinvitálták az irodába és udvariasan megérdeklődték, honnan kerültek hozzá ezek az árucikkek? Kissé homályosan válaszolt, mire egy rendőr őrnagy, aki más ügyből kifolyólag tartózkodott az irodában, felkérte, szíveskedjék igazolni magát. A személyazonossági igazolvány az első pillantásra a legnagyobb rendben volt. Sőt. Nagyon is tiszteletet érdemlő bejegyzéseket tartalmazott. Tudós Takács János, 34 éves, a filozófia, metafizika doktora és 1969. december 31-ig a Római katolikus Központi Hittudományi Akadémia egyetemi adjunktusa, majd 1970. január 1-től a Hittudományi Akadémia egyetemi magántanára. Illő reverenciával kísérte hát be a XIV. kerületi kapitányságra a rendőrtiszt, hogy ott tisztázzák a dolgot, elsimuljanak a félreértések.

Kivonatok protestáns egyház alapítójának, Luther Mártonnak a könyvéből:

A ZSIDÓK ÉS HAZUGSÁGAIK (1543-ból)

"Ilyen reménytelenül teljesen gonosz, mérgezett és ördögi halom ezek a zsidók, akik ez alatt az ezernégyszáz év alatt voltak és még ma is gyötrésünk, fertőzésünk és szerencsétlenségünk voltak"

"El kellett magamat határozni, hogy sem a zsidókról, sem ellenük ne írjak többet."

1939 esőtől áldott tavaszának pünkösdjén zajlottak az utolsó törvényes választások a régi Magyarországon. Régen volt, évtizedek köde takarja az akkori eseményeket és akkori időket, amikor még azt hitte az ország, hogy új fejlődés küszöbén áll s hogy végre mégiscsak megindul a régen várt magyar társadalmi és politikai kibontakozás.

A feszültség ebben az időben kibírhatatlan volt a régi politikai élet öreg veteránjainak. Ők még őrizték volna a múltat, a nagybirtokot az egész országot behálózó bankkapitalizmust, a szolgabírák és főispánok csákmátizmusát és azt a feudális társadalmi rétegződést, amely átnyúlva liberalizmuson és felvilágosodottságon, még mindig a „nagybajuszú mokány nagyurak” vidéki kastélyaiban s a nádort buktató és nádort választó zsidó Fortunátus Imre arannyal telt vasládáiban gyökeredzett. De jaj, az élet haladt tovább és omladozóban voltak az ország köré épített kínai falak. A forradalomtól, mint öncéltól mindig bölcsen irtózó magyar tömegek már megtalálták az utat, mely a jobb jövő felé vezetett volna akkor, ha nem lép közbe a világtörténelem és nem tiporja sárba az országot, s nem küldi bitóra azokat, akik, Bárdossy, Imrédy és Szálasi Ferenc zászlója alatt akarták, hogy a szabad és boldog emberek hazája legyen a Duna-Tisza köze, ahol senkinek ne jusson két szelet kalács addig, amíg száz- és százezreknek még száraz kenyérre sem telik.

Francis Parker Yockey jól ismert szerző az „Imperium” című könyve alapján, amelyet Ulick Varange írói álnév alatt írt. Sokat beszéltek erről a vaskos könyvről, amelynek az alcíme: „A történelem és a politika filozófiája”. A következő esszét Yockey Amerikában írta, hat évvel az „Imperium”könyve előtt. A cionista ha­talom globális erősödése és az a tény, hogy Amerika egy nyeretlen véres há­borúba kezdett Irakkal (csak azért har­colt, hogy védje és támogassa Izraelt a régió meghódításában) az olvasó számára nyilvánvalóvá teszi e téma időszerűségét. - A szerk.)

Nos, miért akarja valaki a tanulmányának ezt a címe adni: „Holocaust-tagadó vagyok”? Engedjék meg, hogy megmagyarázzam. Mindenekelőtt, én nem tagadom, hogy a nemzetiszocialisták kiközösítették és üldözték a zsidókat az 1930-as és 40-es években. Készségesen elismerem ezt a tényt. Nem tagadom, hogy százezreket küldtek „koncentrációs táborokba” Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Lengyelországban. Nem tagadom, hogy sok európai a nemzetközi zsidó­ságot problematikusnak és parazitának látta az 1930-as és 1940-es években, és nem tagadom, hogy szá­mos zsidó vesztette az életét a második világháború alatt.  Amit én tagadok, az az, hogy hat millió halt meg. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a számot, első­sorban azért, mert ez az, amit köteles lennék elhinni.

Nem nemzeti, hungarista!

Nekünk hungaristáknak szokásunk nevükön nevezni a dolgokat. A zsidót zsidónak, még akkor is, ha nemzetiszínbe tekeri magát. Továbbá nem tűrjük a megalkuvást, nem megyünk el szó nélkül a messziről bűzlő dolgok mellett, és nem nézzük jó szemmel, ha a számunkra fontos értékeket a legocsmányabb mocsokkal vegyítik össze. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti gondolatot ’józsidók’ képviseljék, de azt is, hogy a nemzeti ellenállás sorai tele legyenek buzeránsokkal, cigányokkal, alkoholistákkal, drogosokkal és bűnözőkkel.

A ZSIDÓ-KOMMUNISTA TERROR ÉVTIZEDEI

(Vallomás Révffy László Tollából)

Itt ül előttem egy ember. Elnyűtt arcú, negyvenéves, elhasznált ember. Hentes volt otthon. Megszokta a vért. És ez lett a veszte.

Horst Wessel 1907 október 9.-én született Bielefeldben. Édesapja Dr. Wilhelm Ludwig Georg Wessel protestáns lelkész volt, édesanyját Margarete Richternek hívták.

1913-ban a család Berlinbe költözik. 1923-ban a jobboldali konzervatív Németnemzeti Néppárt (Deutschnationale Volkspartei, DNVP) ifjúsági szövetségének a tagja lesz. Ugyanebben az évben belép a hajdani tengerésztiszt, Hermann Erhadrt által vezetett félkatonai "Viking Szövetségbe" ("Wiking-Bund").

Bevezető 

Meglehetősen közhelynek számít az a szólam, hogy a szélsőjobboldali eszmerendszerek - ezen belül a hungarizmus is – kirekeszt más népeket mindennemű együttműködésből, mivel soviniszta alapokon áll. Az első állítás valóban sokrétű, így bővebb és részletesebb kifejtést igényelne, de célunk most eredendően a Hungarista Mozgalom '30-as, '40-es évekre kiterjedt nemzetiségpolitikájának vizsgálata.