A világ jelentős gócpontjai körül (Irán, Szíria, Izrael, Kína, Oroszország stb.) állandóan kavarognak az események, azonban az eddig perifériára szorított Latin-Amerika is egyre hevesebben kövteli helyét a Nap alatt. Hiába a szinte teljes médiacsend, a politikai és gazdasági ellehetetlenítés a térség országai sorra kezdenek „magukra találni”.
Az iráni elnök latin-amerikai körútjával kapcsolatban hatalmas a csend, vagy pedig csak a félremagyarázással, csúsztatásoktól hemzsegő hamis tájékoztatásokkal találkozhat az ember a világ médiáiban. Már maga a látogatás ténye is hatalmas pofon a háttérben működő sötét erőknek, mert ha még a remélt támogatásokat is sikerül Ahmadinedzsádnak „begyűjtenie”, akkor ismét hatalmas támasztékot kap Irán a cionizmussal folytatott harcban. Ez pedig az említett körök a legrosszabb álmaikban se szeretnék, ha megvalósulna. Ezért mindent megmozgatnak, hogy éket verjenek az egységesülő latin-amerikai nemzetek és államok közé.
A legújabb cionista ármánykodás, amivel remélik a folyamatok megakasztását, az a Falkland-szigetek hovatartozása miatt kirobbant (kirobantott?) „bonyodalom” tovább mélyítése.
Igaz bár, hogy a brit birodalom már a gyakorlatban is bizonyságot nyert, hogy csak látszat; illetve, hogy maga az anyaország, a Brit-szigetek is a széthullás küszöbén táncol. Azonban Argentína egymaga nem elég – s ezt az vezetői is tudják – a szigetek visszaszerzéséhez. Viszont az Argentína mögé felsorakozó dél-amerikai államok egységefrontja már nagy falat ahhoz, hogy a cionizmus egyik fellegvára jól megfontolja lépéseit és annak következményeit. Persze az angolok is megtalálták a megfelelő választ az argentín kihívásra, s a szigetekért folytatott 1982-es háború 30. évfordulóján az angol trónörökös Vilmos is jelen lesz az ünnepségeken, demonstrálva a sziget feletti fennhatóságukat.
Viszont amivel a cionizmus boszorkánykonyháján nem számoltak, hogy a vártnál hamarabb és szorosabb együttműködésre ösztönzi ez a „műveletük” is a dél-amerikai országokat. Brazília, Paraguay, Uruguay és Venezuela támogatását már maga mögött tudhatja az argentín vezetés, s most Peru is csatlakozott.
Ehhez társul még az ALBA és a CELAC nemzetközi szervezetek megalakítása, az egyre jelentősebb cionista és Egyesült Államok ellenes fellépések sorozata. A mind hangosabb és erélyesebb jelenlét a nemzetközi „nagypolitikában”.
Bercsényi Miklós - Jövőnk.info
