Az értekezleten megfogalmazott és életbe lépett Határozatok között a Szent Korona témakörben történteket ismertetjük. Ezt a Határozatot azért kellett meghoznunk, mert a sötét erők álcaként szintén ezeket a fogalmakat használják terveik megvalósításának érdekében.
A Szent Korona történelmi ereklye, szakrális alkotás, a magyar nép egyik legféltettebb kincse. Se több, se kevesebb. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert a bódult állapotban élő magyarság csodaváró álmaiban valamiféle főszereplőként tekint a Szent Koronára. Végzetes álomkép, ellene hat a cselekvő akarat megerősödésének. A Szent Korona Őfelsége elnevezéssel népünk történelmének a legsötétebb korszakaiban találkozhattunk, különösen a judeo-feudalista Horthy-rezsimben. A "nagyméltóságú kormányzó úr" illegitim hatalmát, a Magyar Királyság király nélküli állapotát ezzel a kényszer szülte ideológiai torzszülött elmélettel akarták feloldani a hatalom birtokosai, leutánozva a Habsburg szisztémát. Egy letűnt és erkölcsileg bukott rend és korszak utóvéd harcának utolsó erősségeként. Az Árpád-házi királyok és Mátyás király idejében senki nem nevezte a Szent Koronát sem Őfelségének, sem másnak. Magyar Királyi Korona volt a neve, a szent jelzőt is csak később, az ország leromlása után kapta.
Hasonló a helyzet a Szent Korona Tannak nevezett ideológiai irányzattal is. Egy spirituális fellángolás történelmünk eléggé sötét égboltján, egy szép és felemelő történelmi emlék. Sem a jelenben, sem pedig a jövőben nincs és nem is lesz többé szerepe. Azok lobogtatják nagyképűen ennek a Tannak nyomtatott szövegét a megvezetett magyarság orra előtt, akik képtelenek valami újat alkotni, korszerűt, megvalósíthatót, jövőbe mutatót. És azok is, akik altatni akarnak minket.
Nem a királyi Magyarország a mai állapotokhoz viszonyított tökéletes rendjét akarjuk kisebbíteni, vagy a legszentebb hagyományainkat elhomályosítani. A ragyogóan fénylő magyar középkor emléke szívünkbe van zárva és semmilyen rombolás azt ki nem kezdheti. Erőt ad nekünk és egyben fájdalmat is, mert elmúlt, mert a nemtelen romlás és a túlerő kettétörte ezt a szép életfáját a magyarságnak.
A Magyar Birodalom szintén szép emléke a magyarságnak. Mint történelmi tény, örökre elmúlt, de mint szellemi birodalom tovább él a magyarok lelkében. A birodalmi gondolkodásmód az igazi magyar ember egyik jellemzője. Soha senkivel szemben nem érezheti magát alacsonyabbnak. Akkor sem, ha szegényebb, ha elnyomottabb, ha kifosztottabb. Mert ezek a materiális világ tényezői, ezért jelentőségük eltörpül a szellemi világ értékeihez viszonyítva. A birodalmi gondolkodásmódú ember mindig tudja, hogy mivel tartozik a Birodalomnak. Mindenével, amije csak van.
De mindez már történelem, és csak üzenet értékű számunkra. A történelem - és az idő - kerekét nem lehet visszafordítani, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. A mai kihívásokra kell választ adnunk, és nem a múlt fájdalmával megverve, hanem harcos akarattal felvértezve. A törpék, a népünk csáklyásai belénk kapaszkodnak, le akarnak húzni minket a saját alacsony színtükre. Hol a diktatúra eszközeivel, hol szirén hangokkal. A mostanában felerősödő szirénhangok a Szent Koronáról, a Szentkorona Tanról, a Magyar Birodalomról énekelnek hamis énekeket. Néha még a Hungarizmusról is. Ezzel akarják zátonyra futtatni a felszabadító akaratunkat.
Ennek kivédése okán fogadtuk el a Vezetőségi Értekezleten, hogy a jövőben nem figyelünk az ilyen hangokra, elzárkózunk minden törpétől és csáklyástól. A Szent Korona szellemiségét, a Magyar Birodalom emlékét, a Szentkorona Tan üzeneteit a szívünk legjobban őrzött kamrájába zárjuk, és nem beszélünk róluk. A jövő küzdelmeire készülünk a kor által megkövetelt tudással, szellemiséggel és elszántsággal.
Jászberény, 2010. szeptember 4.
Magyar Nemzeti Arcvonal - Hungarista Mozgalom
