A kecske a szegény ember tehene - tartja a mondás.
Akárcsak a juh, az egyik legrégebben háziasított állatunk, tartása különösebb szaktudást nem igényel. Gyakorlatilag elég neki egy esőtől, széltől védett hely, például egy használaton kívüli disznóól stb..
Mostoha körülmények közt is tarthatóak, rendkívül érdeklődő és élénk, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Mindent megeszik és egyedül is jól elvan, gazdasági állataink közül egyedi képességekkel rendelkező, mindent hasznosító. Sokféle területen tartható, mindent fellegel, a fák kérgétől a mérgező növényekig. Legeltetése célszerű és gazdaságos pányvázott formában háznál, udvaron. Nyájtartó képessége gyenge, ezért birkákkal együtt szokták legeltetni. Ennek ugyan más oka is van, mivel a bakkecske hamarabb megérzi az ivarzó juhokat! Takarmányozása konyhai hulladékokkal kiegészíthető például krumplihéj, almacsutka, káposzta levél stb..
Téli időszakban a létfenntartáshoz napi 1.5 kg réti széna, 1.5 kg szalma, 15-20 dkg abrak szükséges. Istállónak megfelel bármilyen épület, építmény, ami a viszontagságos időjárástól védi az állatot. Az istálló berendezése is szegényes, nem igényel bonyolult eszközöket:
- szénarács
- abraketető vályú
- nyalósó tartó
- itató
A nő ivarú egyedeket jerkének, a hímeket bakoknak, a kicsinyeket pedig gidáknak nevezzük. Ivarzásuk fő idénye az ősz, vemhességi ideje 5 hónap. A kecskék 5 hónapos korukban vállnak ivaréretté, de tenyészérettségüket csak később érik el. A gidákat 7-10 hetes korban válasszuk le.
A kecske termékei:
- tej, igen tápláló az anyatejjel majdnem megegyező a tápértéke
- szőre, bőre ipari nyersanyag
- húsa kiváló
- trágyája értékes
Miklósi Roland - Jövőnk.info
