Ünnep születik
1995. kora őszi délután. A Várban sétálunk. Mi, az MNA tagjai arról beszélgettünk, hogy volt itt valami a háború végén. Nagy ellenállás, vagy harc. Öreg veterán bajtársunk megszólalt a hátunk mögött. Igen, én ott voltam; és Rudi bácsi mesélni kezdett. Mi körbevettük, és hallgattuk minden szavát, mintha szentírást mondott volna: a bezáruló ostromgyűrűről, kilőtt harckocsikról, a sebesültekről. Hitről, és kitartásról mesélt. Annyira eleven volt, ahogy beszélt, mintha mi is ott lettünk volna. Egy hőskölteményt mondott nekünk. Éreztük, ez nagyobb dolog, mint amit valaha is gondoltunk volna.
A kezdetek
1996. első negyedévi újságunkban megemlékeztünk a hős kitörő seregről. 1996-ban emlékkirándulással róttuk le kegyeletünket. Mivel bejártuk a budai várat, és úgy gondoltuk, hogy megfelelő a hely és idő egy nagyobb rendezvény megszervezéséhez, ezért a Vezető elhatározta, hogy megtartjuk a Várban, ünnepélyesebb keretek között. Minden csoport megkapta a megfelelő feladatokat, hogy az 1997-es évben a Várban tarthassuk meg a megemlékezést:
- az MNA díszalakulat felkészülése
- zászlók varratása
- az MNA elöl haladó egységeinek ruházatának egységesítése
- fehér kesztyűk
- és a szükséges engedélyek megszerzése, hogy csak pár dolgot említsünk.
Mindenki végezte a dolgát és 1997-ben, 1945 óta először újra árpádsávos zászlók lengtek a budai várban. A Magyar Nemzeti Arcvonal felemelte a zászlót, és kihirdette, van még magyar e hazában.
Üldözés és továbbélés
A rákövetkező két évben ugyanígy megtartottuk a Becsület Napja rendezvényeket. Szép, és méltóságteljes megemlékezések voltak ezek. Majd jött a Fidesz ármánya, és a rendezvényt betiltották. Engedelmeskedtek uraiknak, akik Tel Avivból rájuk szóltak.
A 2000. évben nem tartottunk megemlékezést, csak egy szűk csoport tartotta meg az emléktúrát . A kétezredik év végén a megbeszélésen elhatároztuk, hogy minden csoport önállóan tart megemlékezést, és nem fogunk Budapesten addig megemlékezni, amíg azt nem a Várban tehetjük meg. A megemlékezéseket ez után helyi szinten tartották meg a csoportok. Az emlékezés koszorúit mindig egy-egy küldöttség vitte fel a budai Várba. Rendre megtartásra került a Kitörés Emléktúra is, amelyen csak MNA-tagok vehettek részt, minden esetben 100%-ot teljesítve.
Újabb kitörés előtt
Nemzetünk újra a kitörés kapujában áll. Az eredményes végrehajtás érdekében a mozgalom is megkezdte a maga kitörés-hadműveletét. Ennek jegyében az Egységes Magyarország Mozgalom az Arcvonal egyetértésével elkezdte egy nyilvános, központi rendezvénysorozat megszervezését.
Persze ez sem történhetett ellentámadás és intrika nélkül. A támadás ezúttal jobbról kezdődött. A tavalyi esztendőben, egy annak idején kivált csoport képviselője felvetette, hogy együtt kellett volna a túrát megszervezni. A felvetés későn jött, de utólag postán még emléklapot is küldtek, a kölcsönös tisztelet jeléül. Idén egy bajtársunk, mások mellett megkereste ezt a szervezőt is. Megbeszélések kezdődtek az ügyben. A történet többi része ismert.
Az általunk megkeresett egyéb szervezetek pozitívan fogadták a kezdeményezést, és tétovázás nélkül jelezték részvételi szándékukat. A rendezvény és az új népmozgalom elleni, az ünnep méltóságát megtipró szégyenletes áskálódás során szintén együttérzésükről biztosították a szervezőket.
A tények
A Becsület Napja ünnep életre hívója az MNA. A Becsület Napja elnevezést a Vezető adta. Az előszeretettel használt H betűs jelvényt is a Vezető tervezte meg 1995-ben. A korabeli megemlékezések gerincét az MNA díszegységei képezték. Az azóta tartott különböző rendezvények egész felépítése az MNA szertartási rendjén alapul, dobszóval, fakereszttel, mindennel együtt. (De még a Kuruc.info-n elkövetett nemtelen támadáshoz felhasznált képek is az MNA képsorozatának részei, amit kérdés nélkül "kölcsönvettek")
Ugyanakkor az ünnep nem azért van, hogy valaki azt kisajátítsa. Ha az ünnepet megalkotó szervezet ezt nem teszi meg, a legnagyobb arcátlanság az Arcvonal üldözöttségének és kitiltásának révén lehetőséget kapók részéről ezzel próbálkozni!
Az MNA a Becsület Napja ünnepség növekvő népszerűségének és létszámának eredményeként nemkívánatossá vált a fővárosban. A részünkről megemlékező pár fős koszorúzó egységeket és a puszta fényképeket is kockázati tényezőként kezelte a hatalom!
Az Arcvonal idén is csoportszinten tartja meg a megemlékezéseit, nem szervez központi rendezvényt. Az Egységes Magyarország Mozgalom rendezvényét támogatja, azon egy díszegységgel részt vesz.
Mások által szervezett rendezvény az EMM rendezvénysorozatát semmilyen szempontból nem érinti. A mozgalom sem nem támogatja, sem nem ellenzi azt. Az ünnep szellemiségének képviseletére méltatlan személyek pedig saját maguk tették meg az elhatárolódást!
Mindazok a híresztelések, amelyeket a közismert áskálódók és bomlasztók terjesztenek, miszerint a rendezvény nem nyilvános, egyszerűen hazugság! Az a pár ember, aki valóban nem kívánatos ott, ezzel nagyon is tisztában van!
A Becsület Napja üzenetei
Ünnepeink közül kiemelkedik a február 11-i dátum. A magasztos ünnep és a méltóságteljes történelmi megemlékezés mellett a mozgalom és a magyar nép alkotó erejét is megjeleníti. Új nemzeti ünnep született, kizárólag népi kezdeményezésként! Már tíz éve változatlan a szertartási rend, amelyet a mozgalom teremtett és azóta a hagyomány részévé vált.
Ez volt az a megemlékezés, amely a hatalom számára is üzent! Nem a létszámával, mert a megjelent 2000 megemlékező még egy ilyen kis országban is nagyon kevés, hanem a szervezettségével. A létszámnál sokkal súlyosabb üzenet volt ez, mert ma szinte mindent a szervezettség dönt el. Ezért kellett megtiltani és üldözni!
Másik fontos eleme az együttműködés demonstrálása volt, úgy a hazai, mint a külföldi szerveződések között. Ennyire sokrétű megemlékezés azóta sem volt, mert úgy a hazai szervezetek, mint a külföldiek szembe kerültek egymással. A kiváltó okok mindenhol ugyan azok voltak.
A Becsület Napja ünnepség olyan üzeneteket hordoz, amelyeket sem megcáfolni, sem felülírni nem lehet!
Gyártó István – Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
