Bevezetés: Horthy Miklós és Szálasi Ferenc XX. századi történelmünk két karizmatikus figurája. Mindkettőjük nevét tömegek harsogták szent meggyőződéssel - bár eltérő alapállásból. Ők maguk is sok szempontból eltérő helyzetből indultak és mentek végig pályájukon, amire még rányomta bélyegét egész személyiségük. Mindketten hazánk első embereként, mint Kormányzó és mint Nemzetvezető ténykedtek hosszabb-rövidebb ideig, ám mint egy letűnő, illetve mint egy megújulást akaró korszak képviselője. Ezen dolgozat kitűzött célja Horthy és Szálasi lehető legtöbb szempont szerinti összehasonlítása, objektív értékelése.
Családi háttér és családi élet: Mindketten rendezett körülményekkel bíró családból származtak, ahol a sok gyermek és a maximális szülői tekintély természetesnek számított. Akkoriban a szülői gondoskodás és az anyagi lehetőségek felső fokának számított az, ha a gyermeket sikerült jó iskolába járatni – sokszor természetesen távol a szűkebben értelmezett otthontól. A serdületlen ifjaknak így kvázi önállóan kellett helytállniuk a korán induló nagybetűs életben, ami a katonai iskolák rideg világában halmozottan érvényesült.
Ezen körülmények azonban máshogyan csapódtak le Horthynál, és máshogy Szálasinál, mivel a közvetlen szülői gondoskodás hiánya ellenére is Szálasi sokkal közvetlenebb viszonyban állt a szüleivel: kölcsönösen tegeződtek egy olyan korban, ahol sok esetben a házastársak is magázódtak. Horthy esetében ez egyáltalán nem figyelhető meg, sőt később a saját gyermekeivel is az un. csendőr-pertut alkalmazta.
Szálasiba édesanyja nevelte bele a mély vallásosságot, ami egész életében híven elkísérte. Horthynál nincs erre utaló nyom, ő államfőként is megmaradt a protokolláris vallási minimumnál, mint pl. a Szent István-napi körmeneteken való részvétel. Mint nagyon sok tengerész, Horthy is meglehetősen babonása volt; pl. pénteki napon nem szívesen indult útnak.
A párválasztás is híven tükrözi a vizsgált személyek jellemét. Horthy sokáig a tengerésztisztek világjáró életét élte, tehát kimondottan fiatalon ezért sem gondolhatott nősülésre, bár a szebbik nemnek nagy hódolója volt. Jászási Purgly Magdolnával való megismerkedése, és a viszonylag nagy kor- valamint vagyoni különbség ellenére történő házasságkötése Horthy számára kimondottan jó „üzlet” volt. Az igazság kedvéért a tagadhatatlan tények ellenére is ki kell azonban emelnünk, hogy házasságuk minden körülmények között sziklaszilárd maradt. Szálasi vezérkari százados volt, amikor megismerte Lutz Gizellát. Mondhatni, szerelem volt ez az első látásra, és kiállt minden próbát. A korai házasságkötést a maradi társadalmi szabályok gátolták, mivel a vezérkari tisztekre vonatkozó szabály értelmében a leendő ara családjának komoly készpénzösszeget kellett valamelyik bankban elhelyezni, hogy a férj korai halála esetén ennek a summának kamataiból élhessen „méltóképpen” a család. Ennek az un. tiszti kauciónak összegéről is megoszlanak a vélemények: van, aki 30.000, más egyenesen 100.000 pengőt említ. Ez mindenképpen horribilis összeg, ha belegondolunk, hogy egy felnőtt vidéki napszámos bére az 1940-es években is mindössze napi 1-2 pengő volt! Másik adalék ide a korszak közismert slágere: „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel. Havi kétszáz pengő fixszel, feleségül venném Önt.” A frigyre tehát Szálasi aktív katonatiszt korában a Lutz család szerény anyagi lehetőségei miatt nem került sor, majd később túlságosan lekötötte a párt és a mozgalom szervezése, s így – Hitlerhez hasonlóan – csak közvetlenül az összeomlás előtt vette nőül kedvesét.
Mint ismeretes, a korszakban jobban dívott a sokgyermekes családmodell, amit Horthy minden ideológiai megfontolás nélkül, pusztán jó családfőként követett is. Négy gyermekét igyekezett ő is olyan jó iskolákba járatni, mint amilyenben neki is része volt. Ez – főleg a fiai esetében – eleinte csak külföldön valósulhatott meg, ám megkövetelte tőlük a magyar nyelvű különbözeti vizsgát is.
Szálasi kristálytisztán kijelöli a család, és annak tagjainak helyét a hungarizmusban, ám ő maga nem akart apává válni, sőt sokáig nemi megtartóztatásban is élt menyasszonyával. Ennek okát ő abban a visszatartó erőben jelölte meg, amit a család jelent vállalt küldetésére – ezen felfogása ugyancsak Hitlerével rokon. A rossz nyelvek szerint ennek a visszafogottságnak az a profán oka volt, hogy Szálasi már az I. világháborús frontszolgálata óta un. háromkeresztes - tehát a legsúlyosabb fokozatú – vérbajban szenvedett. Ezen információnak természetesen meglehet az elméleti alapja, ám maga az állítás sem terjedt el szélesebb körben. Másik ilyen – ugyancsak gyenge lábakon álló, szinte rágalom vagy pletyka szintű – információ, hogy Szálasi a titkárnőjének nemzett egy fiúgyermeket. Egy Kováts Klára nevű hölgy valóban sokáig volt Szálasi rendíthetetlen munkatársa, és a mozgalom hűséges harcosa, de a fenti adalék sem az ő, sem más lehetséges titkárnő nevét nem említi.
Iskolai tanulmányok: Az Osztrák-Magyar Monarchia összes tehetséges diákja leginkább német nyelven tanulhatott magasabb szinten. Ez úgy Horthynál, mint Szálasinál megvalósult, bár eltérő eredménnyel.
Horthy saját bevallása szerint is „a gyakorlatiasabb dolgokat” kedvelte, az elméleti ismeretanyag nem kötötte le. Távol a családi fészektől alapfokú tanulmányait bátyja felügyelte, aki kemény eszközökkel kellett hogy kordában tartsa öccsét. Kalandvágyó ábrándozás eredménye lett a haditengerészeti iskola, ami egy sor olyan dolgot hozott Horthynak, ami végül egész életében elkísérte. Mivel szinte az egész világot beutazta, az alapnak számító német mellett megtanult még egy sor idegen nyelvet; valamint megismerte és magáévá tette az angolszász sport és kultúra több elemét; továbbá a legfontosabb, hogy megtanult vakon engedelmeskedni és vakfegyelmet követelni. A tág nyelvismeretnek van egy megdöbbentő érdekessége is: Horthy önéletrajza szerint egyik hosszabb külhoni tartózkodása után operaelőadással kívánta eltölteni első hazai estélyét, ám egyszerűen nem értette a magyar nyelvű előadást! Ezen áldatlan állapotot később természetesen sikerrel felszámolta, ám még idős korában is előfordult, hogy magyar helyett német kifejezést használt.
Szálasi minden iskolájában mintadiáknak számított, legalábbis ami a tanulmányokat illeti. A német nyelv mellett franciául is megtanult. Úgyszólván élete végéig tanult, írt, rendszerezett. A vasfegyelmet később – úgy katonaként, mint politikusként - ő is megkövetelte, ám ő sokkal inkább volt vezetői, mint beosztotti alkat: a vezérkari tiszteknél megkövetelt un. arkangyalvizsgát már csak afféle virtusból tette le, mert akkorra már megvoltak az önálló tervei.
Katonai pályafutás: A rossz nyelvek szerint Horthy csak nehézkesen haladt előre az osztrák-magyar haditengerészet ranglétráján, aminek leküzdéséhez jelentős hátszelet biztosított neki elbűvölő szépségű és okos felesége. Azt azonban tényként kell leszögeznünk, hogy Horthy magyar születésével és identitásával gyakorlatilag egyedi jelenség volt a monarchia haditengerészeténél; mivel a tisztikar zöme osztrák, a legénységé pedig délszláv ajkúakból verbuválódott. Állítólag a beosztottjai nem szerették kötekedő természete miatt – ezt némileg alátámasztja egy konkrét eset: e sorok írójának még alkalma nyílt beszélni olyan egykori magyar tengerésszel, aki elszenvedője volt Horthy szemléjének. A parancsnoki észrevételre az adott okot, hogy a tengerész balkezes révén fordított sorrendben tekert fel egy kötelet. Ha az ilyen szőrszálhasogatások valóban napirenden voltak is, a szakértelem nem elvitatható.
Nem annyira katonai jelentőségű, hanem inkább Horthy egyéniségét alakító tényező volt az az esemény, amikor egyike lehetett Ferenc József négy szárnysegédének. Az egyetlen magyar szárnysegéd szolgai módon bálványozta „őfelségét”. Emlékirataiban is bevallja, hogy későbbi vitás helyzetekben alapkérdés volt számára „vajon mit tenne Őfelsége?”.
Horthy katonai karrierjének egyértelmű csúcsa az ellentengernagyi kinevezés, ami ugyancsak egyedülálló a magyar hadtörténetben. Azt is meg kell állapítani, hogy az I. világháborúban, különösen az otrantói csatában tanúsított helytállása tiszteletre méltó: súlyos sebesülése mellett is győzelemre vezette embereit. Az elhíresült matrózlázadás leverése ugyanakkor korántsem volt olyan kegyetlen, mint ahogyan azt bolsevik történészek beállítani igyekeztek.
A monarchia összeomlása után Horthy számára legegyszerűbb megoldás lett volna végleg visszavonulnia kenderesi birtokára, és élni a nyugalmazott katonatisztek eseménytelen életét. E helyett a tanácsköztársaság ellen szervezkedő antibolsevista körökhöz csatlakozott, majd a Nemzeti Hadsereg „fővezére” lett. A titulus nem véletlenül van idézőjelben, mivel a Nemzeti Hadsereg nem ütközött meg sem a vörösökkel, sem más reguláris alakulattal, sőt az antant támogatását is élvezte. Az viszont már egyenesen komikus, hogy Horthy milyen görcsösen ragaszkodott tengernagyi titulusához, és az ezzel járó külsőségekhez. Az „admirális fehér lovon” gúnynév tehát roppant találó volt. Szívesen viselte ugyanakkor számos kitüntetését is, majd kormányzóként gyakorlatilag magának is adományozott ilyeneket, pl. a vitézi címet.
Szálasi a bécsújhelyi katonai akadémián 1915 szeptemberében hadnagyi rangban végzett. Az I. világháború végéig – csupán két hónapot töltött távol a fronttól, azt is sebesülése miatt – kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Megkapta a Vaskoronarend III. fokozatát is, ami többnyire a törzstisztek kitüntetése volt. 1918-tól a tiroli császárvadászok 2. ezredének főhadnagya. Szeptemberben a franciaországi frontra vezényelték, ahol egy rohamszázad, majd az utolsó napokban egy rohamzászlóalj parancsnoka. A kapituláció után az alakulat feloszlott, Szálasi pedig karácsonykor hazatért szülővárosába, Kassára.
1919 januárjában Budapestre utazott, ahol a hadügyminisztérium külügyi futárszolgálatánál kapott beosztást. Hamarosan a Kelet-Galíciában rekedt magyar hadifoglyok hazahozatalára felállított bizottság számára vitt ki egy tiszttársával pénzt. Hazaérése után súlyos betegségbe esett, amiből felépülve a miskolci lópótlási alakulathoz került. Ebben a nyugodt pozíciójában vészelte át a Tanácsköztársaságot. A román megszállás alatt a nemzeti hadsereg tisztjeként Mezőkövesden polgárőrséget szervezett, majd a gyöngyösi vadász zászlóaljhoz került. A forradalmakat csak kívülről szemlélte, semleges magatartást tanúsított.
1920-21-ben elvégezte a hajmáskéri „alantas tiszti tanfolyamot” is, így közel két éve maradt a vezérkari tiszteket képző hadiiskola felvételijére való felkészülésre.
Mivel a trianoni békediktátum megtiltotta a vezérkar létrehozását, a rendelkezést meg kellett kerülni. A vezérkar így mint a Honvédelmi Minisztérium VI. (katonai) főcsoportfőnöksége titokban működött. Szálasi a miskolci 13. honvéd gyalogezred kötelékéből vonult be 1923-ban, a magas szintű felvételi vizsga sikeres letétele után. Jó előmenetelét 1924-ben már századosi előléptetéssel ismerték el, majd 1925-ben kitűnő eredménnyel végezte el a képzést. Ezután Sopronba vezényelték, hogy gyalogos alapképzettségét tüzérségivel bővítse. Mindezek betetőzéseként 1925 decemberében vezérkari állományba került. Érdemi tevékenységét 1926 februárjában kezdte meg a HM VI. főcsoport-főnöksége 4. osztályának továbbképzési alosztályában. 1929-ben három hónapos kiküldetést kapott Párizsba. Hazatérése után kb. egy évig kötelező csapatparancsnoki szolgálatát töltötte Debrecenben. Ezredtársa, Kádár Gyula szerint közvetlensége és emberarcúsága miatt legénysége kimondottan szerette. Ezen megállapítást még a szintén horthysta tábornok, Hollósy-Kuthy László is alátámasztja emlékirataiban. Többi tiszttársa ugyanakkor ettől eltérően vélekedett Szálasiról, egyesek bámulták kivételes olvasottságát, mások zabolátlan és tudálékos embernek tartották.
Szálasit 1930-ban visszahelyezték a fővárosba, ahol az I. honvéd vegyesdandár parancsnokság vezérkari osztályának vezetőjévé nevezték ki. Ebben a beosztásban készült fel a különösen magas szintű vezérkari törzstiszti vizsgára, amely az előrelépés, sőt a testületben való bennmaradás feltétele is volt. Az ún. „arkangyalvizsgát” 1933. máj. 1-én Szálasi évfolyamelsőként tette le, vezérkari őrnagy lett. Ez az ígéretes katonai pálya végül nem pusztán a kortársak értetlensége, hanem Szálasi saját céltudatossága miatt ingott meg, majd tört ketté.
Politikai pályafutásának kezdetén a hatalom azzal honorálta, hogy megfosztották katonai rangjától. Ezt később könnyedén visszaadathatta volna magának, mégsem tette; sőt tüntetően rendfokozat nélküli egyenruhában mutatkozott, és végrendeletét is mint „rendfokozat nélküli gyalogos honvéd” írta.
A politikai nézetek kialakulása: Horthy esetében politikai nézeteket vizsgálni némileg merész dolog; legfeljebb értékrendről beszélhetünk, ami a konzervativizmuson alapult. Mint már szó esett róla, Horthy életében mély nyomot hagyott a Ferenc József közvetlen szolgálatában eltöltött idő. A Habsburg-ház feltétlen hívének mutatkozott, mint minden jó monarchia-polgár, ám az államalakulat összeomlása és a királyi család harmadik trónfosztása utáni restaurációs kísérleteknek – mint „ideiglenes” államfő – már útjába állt.
Értékrendjének legmarkánsabb eleme mégis a konzervativizmus. Görcsösen igyekezett régi korok értékrendjéből valamit a saját hasznára fordítani, aminek leginkább szembetűnő jelei a mindenütt fellelhető cím- és rangkórság, illetve az általa alapított Vitézi Rend voltak. A témakör szempontjából utóbbi érdemel nagyobb figyelmet, mivel ennek a feudális ízű szervezetnek maga Horthy volt a megálmodója, alapítója, és főkapitánya; hogy ezzel személyéhez hű új nemességet, vagy praetorianus gárdát hozzon létre. Tagja lehetett bárki, aki az I. világháborúban, vagy az azt követő bolsevistaellenes megmozdulásokban kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A vitézeket is maga a főkapitány avatta; a középkori lovaggá avatási szertartások mintájára karddal megérintve a jelölt vállát. A felavatottak innen kezdve jogosultak voltak a vitézi előnév használatára, illetve korlátozott számuk un. vitézi telket is kapott. Ennek a szervezetnek tulajdonképpen az adott igazán feudális hátteret, hogy az említett cím és a telek örökölhető volt.
A bolsevizmussal, majd később a nemzetiszocializmussal azért sem tudott azonosulni, mert mindkét eszmerendszer gyökeres társadalmi-gazdasági változásokat szorgalmaz. Nemzethűségét jelzi, hogy a bolsevizmus ellen tevőlegesen is harcolt; ugyanakkor rövidlátását mutatja, hogy a nemzetiszocializmusnak is igyekezett gátat vetni. Gyakorlatilag nem tudott köztük különbséget tenni, jóllehet nem is erőltette meg magát, hogy elméleti hiányosságát ledolgozza. Amikor hosszas szervezőmunka és kilincselés után Szálasi először jut be hozzá kihallgatásra, hallatlan tájékozatlanságának még hangot is ad; mondván hogy a nemzetiszocializmusnak csak a nemzeti oldalát és a szegények megsegítését érti és fogadja el.
Ami a zsidókérdést illeti, Horthy a tanácsköztársaság leverése során még meglehetős következetességgel viseltetett a hazai zsidók iránt, majd államfő korára családja környezetét is kezdték ellepni a zsidó alkalmazottak (családi orvos, kalapkészítő, stb.), sőt a cimborák is: zsidó tőkések voltak állandó kártyapartnerei. 1944-ben úgy nyilatkozott Baky Lászlónak, hogy az un. „galíciai jöttmentek” deportálását nem bánja, míg a Chorin, Weiss, és még több más zsidó tőkés családot védeni igyekszik. Újratemetésén nem is véletlenül kapott szép koszorúkat „a hálás magyar zsidóságtól”.
Szálasi kora közvéleményéhez hasonlóan mélységesen elutasította a trianoni békediktátumot, de a többségtől eltérően nem csak a veszteségeken kesergett és felszabadító háborúról ábrándozott, hanem már a lehetséges megoldási koncepciókat kezdte kidolgozni. Világosan látta, hogy a sikeres hadviselés átfogó gazdasági és társadalmi reformokat kíván, ezért ezek megvalósítása adta töprengései kezdőlépését. Legnagyobb problémának a munkásság hozzáállását tekintette, ezért ennek kedvező megoldására különösen nagy hangsúlyt fektetett. A konfliktusok gyökerét abban látta, hogy az össznemzeti és munkásosztályi érdekek nincsenek párhuzamban. A kérdést alaposan, minden oldalról körüljárta, eredeti nyelven tanulmányozta Marx Tőkéjét, és Kautsky Marx gazdasági tanai című munkáját is forgatta. Ezeket egysíkúságuk miatt nem tudta elfogadni, s ez új lendületet adott autodidakta felkészüléséhez. Tudásszomja nem ismert határokat, olyan csemegeszámba menő tudományágakkal is ismerkedett, mint pl. az energiagazdálkodás.
1930. szept. 1-jén Szálasi katonai tevékenysége során is összetűzésbe került feletteseivel, mert kiállt a munkásság mellett. Az említett időpontban ugyanis a budapesti honvéd vegyesdandárt a mozgósított rendőri egységekkel együtt karhatalmi készültségbe helyezték. Amikor a tüntető munkások által előidézett helyzet a tűzparancs kiadására adott okot, Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár a vegyesdandár parancsnokságán szolgáló Szálasitól telefonon keresztül követelte páncélgépkocsik tűzparanccsal való bevetését. Erre Szálasi állítólag a következő vehemens választ adta: „Az a kimondhatatlan és határtalan szerencséd, hogy a munkások élén ez a ronda zsidó társaság áll és nem én. Mert ha én állnék ott, Istenemre mondom, nem állnál már itt a távbeszélőnél s nem adnál ilyen bornírt utasításokat. A páncélosok ki fognak futni, de jelentsd meg a gazdádnak, hogy lőni nem fognak (…).” Más forrás nem erősíti meg, hogy a beszélgetés valóban így zajlott le, de tény, hogy a tüntetésre kivonult 7 páncélgépkocsi nem nyitott tüzet.
Szálasi vitaesteket szervezett tiszttársai körében, s ekkor került először konfliktusba a felső vezetéssel, köztük vit. jákfai Gömbös Gyula honvédelmi miniszterrel. Gömbös – bár saját fiatalkori alteregójaként tekintett Szálasira - személyesen próbálta lebeszélni politikai ambícióiról, majd amikor az nyugalmazott katonatisztként mégis politizálni kezdett, igyekezett szépen csengő ígéretekkel semlegesíteni – sikertelenül.
A mindennapok embere: Ezen a téren figyelhető meg a legmarkánsabb különbség Horthy és Szálasi jelleme között. Egy született világfit, és egy zseniális aszkétát teszünk a mérleg két serpenyőjébe.
Horthy jó adottságokkal rendelkezett ahhoz, hogy bármilyen társaságban megállja a helyét: széleskörű nyelvismeretével, daliás alkatával, jó adomázó hajlamával, és az ehhez kapcsolódó színes történeteivel hamar felhívta magára a figyelmet. Rendelkezett némi muzikalitással is: szívesen zongorázott és énekelt; és nem utolsósorban jól bírta az italt. Cigarettából, és főleg kávéból is meglehetősen komoly mennyiségeket fogyasztott naponta, ám ezeket finnyásan válogatta meg. Mindezek mellett igazi sportember is volt: szívesen és eredményesen vadászott, lovagolt, úszott és teniszezett. Utóbbi már az angolszász hatást tükrözi, akárcsak a családja körében meghonosított angol kártyajáték, a bridzs.
Szálasiról nem áll rendelkezésre adat zenei vagy sport-téren, ám jó fizikuma már az I. világháborús rohamzászlóalj-parancsnoki beosztásából fakadóan is feltételezhető. Ti. a rohamosztagosok nemcsak a legbátrabb, hanem a legjobb fizikumú katonákból is verbuválódtak, akik jól tudtak kézigránátot dobni és bajonettel verekedni.
A társasági élet nála kimerült a vitákban és kiselőadásokban. Szenvedélyek terén különcsége az édesszájúság, valamint egy ideig absztinens is volt. Előszeretettel dohányzott, ám ezen gyengeségében is tudott nagylelkű lenni: amikor a vérbíróság jóvoltából bajtársa, Pálffy Fidél már siralomházban volt, Szálasi a saját szűkös készleteiből 10 szál cigarettát küldött neki a fegyőrrel. Arról, hogy ezt az ajándékot megkapta-e a címzett, nem szól a fáma...
Retkes Tamás -Jövőnk.info
(történész)
