Rend vagy Káosz? III. rész

A kultúra mint cselekvés
Írta: Bácskay Bencsik Béla 

A politikai rend

A) Az individualisztikus politikai rend

Politikai szempontból individualisztikus az olyan közösség, amelyben az egyeseket összetartó és elkülönítő társadalmi erők egyensúlya kisebb kitérések esetében önmagától helyreáll. Az egyesek a mindenkire egyformán érvényes vagy lényeges különbséget nem tevő törvények által biztosított feltételek mellett versenyeznek és küzdenek a hatalomért, megélhetésért, érvényesülésért. Elvben mindenki korlátlanul érvényesülhet. Az egyes ember célja éppen az érvényesülés, anyagi és szellemi javak elérése. Mindenki annyira szabad, amennyire a többiek hasonló szabadsága azt megengedi. Az államnak csak az a célja, hogy az egyesek érdekeit szolgálja.
Az állam politikai formája lehet olyan, hogy egy felső réteg uralkodik, amely azonban nincsen élesen elválasztva a többi állampolgároktól, hanem nagy cselekedetek vagy tehetség lehetővé teszik a felső réteghez való felemelkedést. Az individualisztikus állam lazább formája a demokrácia, amelynél az egész nép részt vesz az uralkodásban, közvetlenül vagy követek, képviselők által (népképviseleti rendszer). Fontos kérdésekben népszavazással döntenek. Ha az egyik párt túlságos hatalomra tesz szert, akkor más pártok igyekeznek ezt a hatalmat korlátozni, míg végül kiegyenlítődés következik be.

Individualisztikusnak tekinthető annak a látszatra univerzalisztikus társadalomnak a politikai rendje is, amelynél a kultúraalkotó és egyúttal vezető osztály élesen elválik ugyan más társadalmi rétegektől, de a kultúraalkotó osztályon belül individualisztikus egyensúly és a fentebb jellemzett individualisztikus rendmódok valamelyike áll fenn. Valamely kultúrához tartozó kultúrközösségnek ugyanis magától értetődőleg csak a kultúrát alkotó és az azt átvevő egyének lehetnek a tagjai. Ugyanazon kultúrközösség társadalmi rétegeinek kultúrája között csak fáziskülönbség lehet. Amely társadalmi rétegnek más, idegen kultúrája van, az nyilván nem tartozik az illető kultúra közösségéhez. Az ilyen társadalmi réteg a kultúrközösség más társadalmi rétegeivel nem alkot egy egyetlen kultúrközösséget, hanem csupán együtt él velük. Így pl. a görögök kultúrközösségéhez a leigázott helóták tömegei, sem a rómaiak kultúrközösségéhez a leigázott rabszolgák tömegei és az idegen kultúrájú, nem asszimilálódó népek nem tartoztak hozzá.

B) Az univerzalisztikus politikai rend

Politikai szempontból univerzalisztikus az olyan közösség, amelyben az egyeseket és a társadalmi rétegeket összetartó és elkülönítő erők egyensúlya változatlan. A társadalmi osztályok, foglalkozási ágak tervszerű rendben vannak egymás mellé és egymás alá rendelve. Az egyénnek a közösségben, az államéletben való politikai szerepét az szabja meg, hogy milyen társadalmi osztályhoz, foglalkozási ághoz tartozik (korporációs rendszer). A közösségi élet a magánélettel szemben erősen hangsúlyozott. Az élet főcélja a közösségnek, illetőleg a közösség eszméinek szolgálata. Az alárendelt foglalkozású, társadalmi osztályú egyének sok vagy legtöbb tevékenysége tervszerűen elő van írva de a fölérendelt társadalmi osztályok egyéneinek tevékenységeit is nagymértékben meghatározzák a világnézet eszméi és a hagyományok.

A gazdasági rend

A) Az individualisztikus gazdasági rend

Az individualisztikus gazdasági rendnél szabad a földmívelés, az ipar és a kereskedelem, az egész gazdasági életben szabad verseny uralkodik. A földmívelés esetében pl. nincsen, vagy csak tág határok között van megkötve, hogy kinek és mennyi birtoka lehet. A föld árú, szabad adás-vétel tárgya. Nincsen tervszerű termelés, nincsen, vagy csak tág határok között van meghatározva, hogy melyik földterületet mivel kell bevetni és hogyan kell megművelni. Az egyes birtokosok között a termelés és az eladás tekintetében szabadverseny uralkodik.
Az ipar és a kereskedelem sincs, vagy csak kis mértékben van társadalmi hovatartozáshoz, képesítéshez kötve. Kötetlen a termelés, a fogyasztás, a tőkebefektetés és a nyereség, a kínálat és a kereslet és ezek automatikus egyensúlyban vannak egymással. A gazdasági életben gyakran fordulnak elő válságok, ingadozások, de az egyensúly, kis ingadozások esetében, idővel magától helyreáll. A gyengélkedő gazdasági élet beavatkozás nélkül magától meggyógyul. Nagy kilengések esetében azonban az egyensúly nem áll helyre többé és individualisztikus módszerekkel nem állítható vissza. Nagyobbmérvű állami beavatkozásra az univerzalizmus irányába való eltolódásra van szükség, különben a gazdasági élet teljesen felbomlik.

B) Az univerzalisztikus gazdasági rend.

Kötött a földművelés, az ipar és a kereskedelem. A birtok eladhatatlan, az egész közösség közös tulajdona, vagy pedig generációkon keresztül ugyanazon család, vagy törzs földje. A föld Haza és Otthon, nem adás-vétel tárgya. A termelés előre meghatározott módon, tervszerűen történik. Az ipar és a kereskedelemi társadalmi hovatartozósághoz, mestervizsgához, képesítéshez van kötve, nincsen szabadverseny, hanem céhrendszer és monopóliumok. Termelés és fogyasztás, tőkebefektetés és nyereség, kínálat és kereslet szabályozottak, tervszerűen meghatározott, szilárd egyensúlyban vannak egymással. A gazdasági élet ilymódon meg van óva az ingadozásoktól. Azonban — ha előrelátható módon — mégis válság keletkezik, akkor a gazdiasági élet nem gyógyul meg magától, az egyensúly nem áll önként helyre, hanem új törvények által kell a gazdasági életet újból szabályozni.

Az erkölcs

A) Az individualisztikus morál.

Nem normákon, hanem az individualisztikus beállítottságnak megfelelően az egyéni lelkiismereten alapszik. Valaki akkor követ el bűnt, ha lelkiismerete ellenére cselekszik. Ennek megfelelően az individualisztikus erkölcsösség nem egyféle, hanem az egyéni különbözőségnek megfelelően más és más. Az ilyen erkölcsösség próbatétel esetén gyakran ingadozó és megbízhatatlan. Azonban mások bűneivel szemben is türelmes és megértő. A büntetés célja az ilyen erkölcsösség szerint részben a sértett ellen elkövetett cselekmény, megtorlása, részben pedig a bűnös érdekét szolgáló megjavítás. A túlzottan individualisztikus és humanisztikus felfogásnak megfelelő börtön: erkölcsi szanatórium.

B) Az univerzalisztikus morál:

Ez a közösség világnézetének megfelelő bizonyos szabályok szerint igazodó kötelességmorál. Erkölcstelen az, aki, bár akaratlanul is, a világnézet tételei, az erkölcsi szabályok ellen vét, aki a kötelességét nem teljesíti. Az univerzalisztikus erkölcs keménységre, önmegtagadásra, és megbízhatóságra nevel, magunkkal és másokkal szemben erkölcsi kérlelhetetlenségre, sőt sokszor kegyetlenségre is, mert nem az egyesek sorsával és érdekével törődik, hanem a közösség érdekeivel és az eszmék szolgálatával. A közösség vagy a világnézet érdeke pedig néha megkívánja az ártatlanok bűnhődését is. Az ilyen erkölcsi felfogás szerint a világnézet tételeivel ütköző cselekedet szándéktalan elkövetése is bűn. Nem mentség a jó szándék.⁸
Egy középkori mondás szerint: „A pokolba vezető út jószándékokkal van kikövezve.” Az univerzalisztikus közösségben e morális felfogásnak megfelelően a kisebb bűntettek is kemény, gyakran kegyetlen büntetésben részesülnek.

A büntetés célja a világnézet törvényei ellen elkövetett bűn megtorlása és a másokat hasonló bűn elkövetésétől visszatartó elrettentés. A túlzottan univerzalisztikus és fanatikus felfogásnak megfelelő börtön: kínok háza.

⁸ A görög sorstragédiákban, amelyek a drámai hős cselekedeteit egy régebbi univerzalisztikus erkölcs szerint mérlegelik — bűnhődnie kellett a hősnek akkor is ha szándéka ellenére vétett a normák ellen.